A TASZ honlapján szörföztem és elolvastam pár cikket a droghasználatról és a drogpolitikáról. Ez adott némi ihletet és elgondolkodtam azon, hogy ki miért nyúl drogokhoz, illetve azon, hogy engem miért is nem vonz különösebben a dolog. A droghasználat mindig jelen volt valamilyen szinten a társadalomban függetlenül attól, hogy az aktuális kormányzat éppen milyen drogpolitikát folytat. A motivációk nagyon különbözők lehetnek, és én igazából erre voltam kíváncsi. Miért használ drogot az értelmiségi egyetemista, a multinacionális cégnél dolgozó marketinges srác, vagy az utcán fetrengő junkie?
A drog mindenkinek mást jelent és az élet- és társadalmihelyzetétől, lelkiállapotától függően más és más hatásai lehetnek a használójára. Nem ugyanaz, amikor valaki mondjuk havonta vagy még ritkábban elszív egy jointot, azért hogy kicsit kikapcsoljon és leeresszen, és amikor valaki azért használ drogot mert képtelen szembenézni a problémáival és nem lát más kiutat. A drog a problémákat nem fog megoldani, és ha valaki ebbe menekül mintegy megoldásként,az hamarosan azt fogja tapasztalni, hogy a problémái csak súlyosbodnak. Az hogy a drog motiválatlanságot okoz szerintem csak akkor igaz, ha a használó már eleve kissé céltalan, elveszett. Ha az ember épp amúgy is motivált, erejeteljében van nyilván nem fog magába zuhanni és elveszteni a lelkesedését csak azért mert alkalmanként drogot fogyaszt. Sokkal valószínűbb viszont, hogy az a valaki, aki egyébként sem találja a helyét drogot használva nemhogy nem fogja megtalálni a kiutat, de egyre inkább egyhangúságba süllyed. Épp ezért nem mindegy, hogy ki, mikor és miért nyúl drogokhoz.
Az alkalmankénti, felelősségteljes droghasználat lehet egy ünnep is, egy bensőséges élmény. Az ehhez való jogot nem szerencsés, hogy korlátozza a törvény, ugyanakkor elismerem, hogy az emberek többsége valószinüleg nem képes felelősségteljesen használni a drogokat és ezért szükség van a jogi keretek kijelölésére. Persze nem mindegy, hogy milyen módon. Millió példa és kutatás támasztja alá azt az elméletet, hogy a teljes tiltás semmilyen pozitív eredményt nem tud felmutatni a drogosok létszámának illetve a kapcsolódó társadalmi problémák csökkenésében. Nevetséges, ahogy a politikai vezetés a szakértők és a valós kritikai elemzések nélkül álszent módon azt hírdeti, hogy meg akarja védeni a népet a drogok borzalmaitól. Szó sincs arról, hogy a bármikori kormányt valóban érdekelné a droghasználók sorsa vagy a droghasználat következményeiként fellépő társadalmi problémák.Inkább csak egy nagy góc a nyakukon, amivel valamit kezdeni kellen, és hát mi a legegyszerűbb tiltsuk be, aztán majd a törvény vasszigora biztos mindent megold. Persze ez aztán inkább a feketepiacnak ad teret, a droghasználók pedig még inkább a társadalom peremére kerülnek.
Na de visszakanyarodva a bejegyzés eredeti témájához, engem most inkább az izgat, hogy ki miért használja a drogot. Ezenbelül is leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy miért olyan vonzó társasági rituálé a közös drogozás, pl. a füvezés, vagy a tehetősebbeknél a közös kokainozás. A drágább drogok gondolom sokszor a társadalmi státuszt akarják kifejezni. A kokain cool, a menők és a starok drogja. De milyen az, amikor valaki csak úgy felszippantanak néha egy kis kokót mindenféle önkifejezési szándéktól menetesen és nem is függő. Ezzel van valami gond?Akik csinálják, azt mondják, hogy az a lényeg, hogy felelősségteljesen csináld, hogy tudd hol a határod és akkor nem lesz semmi baj, csak kapsz egy frenetikus élményt. Valahogy mégis úgy érzem, hogy ez a történet nem kerek így. Nem hiszem, hogy sokan lennének olyanok, akik tényleg csak a puszta hatás miatt szívnának kokaint mondjuk otthon egyedül. Szerintem általában van azért valamilyen háttérben meghúzódó bibi, hogy úgy érzi szüksége van erre.
Úgy érzem, hogy a droghasználat csak a fizikai kielégülésért elég üres. Olyan ez mint amikor csak azért vagy valakivel hogy sexeljetek. Egy idő után már nem érzel semmit és a testi kielégülés sem okoz eufóriát. Nincs mögötte érzés, szeretet, ami mindezt kiteljesítené, ami valóban boldoggá teszi két ember együttlétét. Ugyanez a helyzet a droggal, az önmagában csakis fizikai élményekért való használat szerintem soha nem fog valódi kielégülést okozni.
Azt el tudom képzelni, hogy az ember például a párjával, vagy valaki olyannal, akivel nagyon közel állnak egymáshoz együtt próbáljanak ki valamilyen lighosabb drogot. Ilyenkor egy ilyen élmény még inkább elmélyítheti a kapcsolatot, mert ketten az egymás iránti bizalomban élnek át egy különös élményt. Ez nagyon intim, és óriási bizalom kell hozzá, hogy működjön.
Nem látom a értelmét az extasy használók által leírt élménynek, amikor is úgy érzed, hogy mindenki szeret és te is mindenkit szeretsz. Mert ez egy hamis kép,egy átverés, nem véletlen, hogy miután elszáll a hatása a szernek, jön a melankólia és a rosszkedv.
A legtöbb ember azért mégiscsak arra vágyik, hogy legyen valakije, akitől szeretetet kaphat és akit ő is szerethet. A drogok soha nem fogják ezt az élményt önmagukba megadni.
